Ugyanakkor a látogatói tendenciák sem egyértelműek. Míg bizonyos kiállítások előtt hosszú, kígyózó sorok tapasztalhatóak, sok kiállító terem, vidéki gyűjtemény kong az ürességtől. A magyar kiállítások teljes éves látogatószáma 2005, 2006-ra már megközelítette 12 milliót. Nyolc év alatt 15 %-al emelkedett a száz lakosra jutó múzeumlátogatások száma. Viszont a látogatószám 2009-re ismét mélypontra, 10 millió alá került. (a következő információk forrása: Népszabadság – N. Kósa Judit májusi cikkei).

 

Persze nem volt ez másként a kilencvenes években sem, amikor a rendszerváltáskori 13 millióról való hatalmas zuhanással kellett szembesülniük az intézményvezetőknek. Most az esés kevésbé drámai, igaz, legalább ennyire fájdalmas: hiszen nem más, csak az ingyenes múzeum ígérete tudta felsrófolni a látogatószámot 11,6 millióra (2005, 2006), hogy aztán a 2007-es 11,1 milliót a 2008-as 10,18, majd a 2009-es 9,46 millió kövesse.

 

Mint emlékezetes, a Medgyessy-kormány 2004 májusában, az Európai Unióhoz való csatlakozás örömére vezette be az „ingyenes múzeumot”, amely aztán a deklarációt követő szakmai kidolgozás során sajátos formát öltött. A tíz legnagyobb, javarészt budapesti, állami tulajdonban lévő, országos gyűjtőkörű múzeum került ebbe a körbe (tagintézményeivel együtt), és az ő kínálatukból is csak az állandó kiállításokat lehetett ingyen megtekinteni. Az intézkedés a számok szintjén nagy sikert hozott, hiszen míg 2003-ban 4,1 millióan mentek be ingyen a múzeumokba, a 2004-es (csonka) évben már 6,5 millióan. 2006-ban 6,3 millió, egy évvel később 5,5 millió nem fizető látogatót jelentettek az intézmények.

 

2008-ban, amikor január elsejével a Gyurcsány-kormány visszavonta ezt a kedvezményt, az ingyenesen belépők száma 4,4 millióra apadt. (Annak ellenére, hogy a kabinet, mintegy kárpótlásként, a nemzeti ünnepeken és havi egy hétvégi napon továbbra is biztosítja az érintett intézményekben az ingyenes látogatás lehetőségét.).

 

Érdekes ugyanakkor megfigyelni, hogy a teljes árú jegyet vásárlók száma a vizsgált időszakban korántsem mutat ilyen jelentős szórást. 2003-ban 2,7, 2006-ban 2,5, 2008-ban 2,6 millió ember vette meg a legdrágább belépőt a múzeumokba. (A kedvezményes jegyek számai így alakultak: 2003: 3,1, 2006: 2,7, 2008: 3,1 millió.) Amiből lényegében az következik, hogy az „elszánt múzeumlátogatók” tömege – idesorolhatjuk a tárlatnézéstől eltántoríthatatlanokat csakúgy, mint az iskolai program keretében múzeumba cipelt diákokat – nagyjából állandó az országban, és ezen a nagy pedagógiai kísérletnek tekinthető ingyenesség nem sokat változtatott.

Ami a látogatói toplistákat illeti, az éllovasok mezőnye az utóbbi években csak annyit változott, hogy az első helyet láthatóan a Szépművészeti Múzeum bérelte ki magának: 2008-ban 524 ezer, tavaly 487 ezer érdeklődőt fogadott. Magyarán, minden huszadik múzeumlátogató itt fordult meg, ahogy egyébként a „százezresek klubjába” bejutott 21 intézmény könyvelheti el az összes belépő csaknem felét is. Ebben az elit társaságban tavaly találhattunk két, lényegében ingyenes tárlatot (a szilvásváradi Szabadtéri Erdészeti Múzeumot 231 ezer és a Monostori erődben lévő Sütőipari Emléktárat 106 ezer látogatóval), ott van a Helikon Kastélymúzeum 393 ezer és az örök toplistás egri vár 360 ezer érdeklődővel, akárcsak az ismertebb országos intézmények és azok, amelyek a leglátogatottabb nyári turistacélpontok közelében állnak.